Az alábbiakban olyan dolgokat fogok elétek tárni, de legalább nyomatékosítani, amiről eddig nem tudtatok vagy csak nem volt merszetek tudni. Egy "NORMÁLIS" ember ilyenkor a bemutatkozással kezdené, de én elszakadok ezen szokástól jelenleg, egyáltalán, ha ezt elolvasod, nem is biztos, hogy emberként fogsz rám tekinteni. Sokkal inkább egy vadállatra, aki uszító igékkel sújtja az internet zugaiban bujkáló, fiktív élményekbe menekült emberiséget. Talán nem jut el, max 10 emberhez, ebből 11 lehurrogja, leköpködi, amire próbálok rávilágítani. Na , látjátok? Pont erről van szó.

Rengeteg kérdés merülhet fel ezen sorok olvasása után bennünk. Hogy miről is van szó pontosan? Előbb én kérdezek, utána várom a ti kérdéseiteket!


Töltöttél már el egy napot úgy, hogy nem kellett azon aggódnod, miből fogsz élni a következő nap? Kaptál már egy politikusról, köztisztviselőről olyan biztos, személyes információkat, mint ő rólad? Ugye, hogy  nem?
Mert igazából, téged a polgármestered, bankod főbb vezetőinek nem érdekel a magánélete, téged még mindig az nyomaszt, hogy lesz-e mit, lesz-e miből enned holnap!
Mert az ember ösztönei közé tartozik az élelem szerzés, amit nagyszerű emberek társulata pénz ellenértékében való cserére korlátoztak a civilizált társadalom kerítései mögé zárva. Te nem tudod még, vagy csak nem mersz róla tudomást venni, hogy rabszolgának tartanak. Nem ÉN, nem ŐK, sem pedig a kormány. Hanem TE. Bármilyen furán, nevetségesen hangzik, Te magad vagy saját rabszolgája, egyben elnyomója. Mindehhez a kormány és alágazatai, mint a média, áruházak, munkahelyek, nagyvállalatok, egyházak, hatóságok, s minden amiben pénz forog csak hozzásegítenek. Mert az ember, ha éhes, ennie kell. Ha van munkája, van élelemre pénze, jobb esetben, viszont nincs mellette élete. A rács mögött van, ott hal meg, egyedül vagy a családjával, s ők ezt végignézik. Ha nincs munkahelye, nincs pénze ennivalóra. Lop, akár csal, hazudik, koldul, más ember társai vérét ontja. Nem mellesleg testi szolgáltatásokat nyújt pénz alapú fizetség ellenében. De akkor mégis, hogy lehetséges ebből a körforgásból kilépni? Nem azzal, hogy véget vetünk saját életünknek. Mert a halál is az élet része. Akkor sem lehetünk igazán szabadok, mert egy sírkertben fekszünk, némi kőhalmaz alatt, amire a nevünk, születési és halálozási dátumunk van felvésve. Mi ez, ha nem billog? A béklyót úgy tudjuk levetkőzni, ha szembenézünk önmagunkkal és ezen korlátokat szépen átíveljük. Elég csupán annyi, ha nem kapcsolod be a televíziód, rádiót, nem kattintasz az interneten szennyoldalakra, amik korlátoznák eszmei szabadságod a szokásos agymosással. Ezzel már egy lépést teszel a valós szabadság útja felé. Mert a szabadság nem csak egy szó. Nem egy fikció. A szabadság mink vagyunk. Csupán fel kell azt ismerni önmagunkban.

Megosztás a facebookon